Hetvenkét napja már, hogy Cseh László július 30-án leúszta élete utolsó versenyét – hetedik helyen végzett a tokiói olimpia 200 méteres vegyes úszásának döntőjében –, de a hivatalos búcsúra csak péntek este kerül sor a Duna Arénában, a FINA Világ Kupa keretében. Akkor és ott a japán fővárosban az olimpiai bajnok kínai Vang Sun főhajtással gratulált a legendás magyar úszóklasszisnak, akinek élete az ötödik olimpiáján ez volt a tizedik egyéni döntője. Öt olimpiáról hat éremmel (négy ezüst, két bronz) tért haza, kétszeres világbajnok, tíz év eltéréssel (2005, 2015), tizennégyszeres Európa-bajnok, és most csak az 50 méteres medencében elért sikereit számoljuk. Száztizenkét magyar bajnoki címénél senki sem szerzett többet, már most uszoda viseli a nevét Törökbálinton. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár… Péntek este az egész úszóvilág és – ne fukarkodjunk a nagy szavakkal – a haza hajt fejet minden idők egyik legnagyobb magyar sportolója előtt a búcsú alkalmából. Akiről sokan és sok helyen leírták már, hogy a valaha volt legnagyobb sportember az egész világon, azok között, akik nem nyertek olimpiát.
© Fotó Huszti István / Index Van olyasmi, amit szívesen elfelejtene, kitörölne a pályafutásából? Nem hiszem, így, ahogy van, így teljes. Volt kedvenc edzője? Zsolt. Plagányi Zsolt. Gyerekként is szívesen dolgoztam vele, és a pályafutásom utolsó szakaszában is. Mindig megtaláltuk a közös hangot. Ő tényleg keretbe foglalta a pályafutásomat, hiszen versenyzőként vele kezdtem és vele is fejeztem be. Tényleg jól megvoltunk. Van már terve a civil életre? Nem, nem, nincs. Még csak próbálok beilleszkedni, aztán ennyi. Nem szokatlan, hogy reggelente nem kell ötkor kelnie, és edzésre menni? Nem, nem. Az edzés egyáltalán nem hiányzik, a testmozgás viszont igen. Azt nem mondom, hogy úszkálni fogok, de hogy valamit csinálnom kell előbb-utóbb, az egyértelmű. Bicikli vagy ilyesmi. De egyelőre még lusta vagyok. Ki volt a legnagyobb ellenfele? Michael Phelps biztosan, de amúgy is nagyon sokan voltak Európában meg a nagyvilágban is. Reggelig sorolhatnám a neveket, de Phelpset mindenképpen emeljük ki. Elégedett a pályafutásával?
Búcsúajándékként nézzük meg a 200 méteres pillangóúszás kazanyi (2015) döntőjét, amelyben leckét adott Chad Le Clos-nak versenytaktikából – harmincévesen... (Borítókép: Cseh László a férfi 200 méteres pillangóúszás előfutamában a Duna Arénában 2017. július 25-én. Fotó: Patrick B. Kraemer / EPA / MTI)
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár… Péntek este az egész úszóvilág és – ne fukarkodjunk a nagy szavakkal – a haza hajt fejet minden idők egyik legnagyobb magyar sportolója előtt a búcsú alkalmából. Akiről sokan és sok helyen leírták már, hogy a valaha volt legnagyobb sportember az egész világon azok között, akik nem nyertek olimpiát. De ahogy a hivatalos búcsú tiszteletére készített interjúnkból kiderül, nem is akkora tragédia, hogy az a húsz éven keresztül mindhiába hajszolt olimpiai aranyérem nem került be Laci vitrinjébe. Mikor ment le először az uszodába? Négy és fél éves voltam, 1990-et írtunk, édesapám vitt le a Szpari uszodájába, a Kőér utcába. Megmutatott Kiss Miklósnak, aki korábban Egerszegi Krisztinának is az első edzője volt. Nem emlékszem már mindenre, csak arra, hogy egyből imádtam a vizet, nem tudom, miért, de ráéreztem, hogy ez az én közegem. Nem arról volt szó, hogy úristen, én ide születtem, hanem csak annyi volt, hogy imádtam a vizet. Melyik volt az első olyan sikere, amelyik meghatározónak mondható, ami eldöntötte, hogy ez lesz a sorsa?
Cseh László ugyan nem nyert olimpiát, de most már különösebben nem is bánja. Ahogy ő maga mondja az Indexnek adott interjúban: kész a leltár. Péntek este a Duna Arénában fejezi be hivatalosan is káprázatos pályafutását minden idők egyik legnagyobb magyar sportembere. Hetvenkét napja már, hogy Cseh László július 30-án leúszta élete utolsó versenyét – hetedik helyen végzett a tokiói olimpia 200 méteres vegyes úszásának döntőjében –, de a hivatalos búcsúra csak péntek este kerül sor a Duna Arénában, a FINA-világkupa keretében. Akkor és ott a japán fővárosban az olimpiai bajnok kínai Vang Sun főhajtással gratulált a legendás magyar úszóklasszisnak, akinek élete ötödik olimpiáján ez volt a tizedik egyéni döntője. Öt olimpiáról hat éremmel (négy ezüst, két bronz) tért haza, kétszeres világbajnok tíz év eltéréssel (2005, 2015), tizennégyszeres Európa-bajnok, és most csak az 50 méteres medencében elért sikereit számoljuk. Száztizenkét magyar bajnoki címénél senki sem szerzett többet, már most uszoda viseli a nevét Törökbálinton.
"Csak annyit tudtam, hogy hivatalosan elbúcsúztatnak pénteken este a Duna Arénában, s annyit kértek a szervezők, hozzak magammal fürdőnadrágot – árulta el Cseh László. – Hogy Kiss Miki bácsi is itt volt velem, és még úszott, különösen megható, szerintem akkor voltunk utoljára egy medencében, amikor megtanított úszni. " Azt is Cseh Lacitól tudjuk, hogy ő bizony nem tudná felsorolni az elért eredményeit, s azt is, hogy bele is borzongott, amikor a hangosbemondó hosszan taglalta, mit is ért el pályafutása során. "Lassan-lassan dereng, és tudatosodik bennem, mennyi szép sikert tudhatok a magaménak: éveken keresztül nem értékeltem magam eléggé – fogalmazott Cseh, s a kijelentése után adódó kérdésre, ezek után képes-e kimondani, hogy igenis megérdemelte ezt a csoda szép búcsúztatót, ha "döcögve" is, de végre csak kimondta: – Igen, megérdemeltem. " Meg bizony! Köszönjük, bajnok!
Hírlevél feliratkozás Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat! Feliratkozom a hírlevélre