Hogy mást ne említsek, a Metal Hammer olvasói az év lemezének választották az Infernal Overkillt. Az akkortájt első ízben Európában turnézó Slayer előtt négyszer is fellépett a Destruction, majd 1985. november 30. -án, a montreali Paladiumban, a Celtic Frost, a Voivod, a Possessed és a Nasty Savage társaságában (ütős névsor) a World War III. fesztivál keretén belül a tengerentúlon is bemutatkozott a banda. Lendületbe jött a csapat, melynek folyamán, 1986 áprilisában újra stúdióba vonultak, hogy felvegyék második korongjukat. A Hilpostein stúdióban, Manfred Neuner felügyelete mellett rögzített Eternal Devastation bombaként robbant a thrash metal világában, mely a Destructiont még magasabb szintre katapultálta. Ez a lemez hitelesen tükrözi, hogy a nagy német thrash hármas közül, ők voltak a legtehetségesebbek, a legtechnikásabbak. Amíg a Kreator a fékevesztett agresszióra, a brutalitásra helyezte a hangsúlyt, a Sodom pedig kaotikus volt, addig a Destruction zenéjében a dallamok, a harmóniák is komoly szerephez jutottak (pl.
Ezen a lemezen egy technikásabb, progresszívebb irányba mozdultak el, ami megosztotta a rajongókat. A katasztrofálisan sikerült Celtic Frost-al közös turné, és a Live Without Sense (1989) koncertalbum megjelenése után a frontember Schmiernek távoznia kellett. Schmier Headhunter néven alapított új zenekart. A Destructionben a helyét az ex-Poltergeist énekes André Grieder vette át a mikrofonnál, míg a basszusgitáros Christian Engler lett. Az 1990-ben kiadott Cracked Brain című Destruction-albumra azonban nem volt kíváncsi a csalódott rajongótábor és a sikertelenség nyomán a zenekar gyakorlatilag feloszlott. A gitáros Mike és a dobos Olli 1993-tól új énekessel (Thomas Rosenmerkel) dolgozott Destruction néven, bár az elkövetkező hat év hivatalosan nem számít a Destruction történetéhez, ahogy azt a zenekar honlapján megtalálható diszkográfiában is jelzik. Ezekben az években két EP (Destruction és Them Not Me címmel) és egy nagylemez (The Least Succesful Human Cannonball) jelent meg szerzői kiadásban.
2011 februárjában jelent meg Day Of Reckogning című albumuk.
A gitáros Mike és a dobos Olli 1993-tól új énekessel (Thomas Rosenmerkel) dolgozott Destruction néven, bár az elkövetkező hat év hivatalosan nem számít a Destruction történetéhez, ahogy azt a zenekar honlapján megtalálható diszkográfiában is jelzik. Ezekben az években két EP ( Destruction és Them Not Me címmel) és egy nagylemez (The Least Successful Human Cannonball) jelent meg szerzői kiadásban. A Destruction ténylegesen 1999-ben alakult újjá, amikor Schmier visszatért. A kezdeti időkhöz hasonlóan a trió felállás mellett döntöttek. A Schmier (basszusgitár/ének), Mike (gitár) és az új dobos Sven Vormann alkotta Destruction a legnagyobb független metal-kiadóval, a Nuclear Blasttal kötött lemezszerződést. Rögtön neki is láttak egy új stúdióalbum felvételeinek, mely All Hells Break Loose címmel jelent meg az ezredfordulón. A klasszikus Destruction-hangzást megidéző lemezt a közönség és a szaksajtó egyaránt kedvezően fogadta. Az ekkor megszerzett pozícióját a következő albummal ( The Antichrist, 2001) stabilizálni tudta a trió.
Image tekintetében is egységességet képviselt a zenekar, mindegyik tag dús, hosszú, göndör hajjal, tetőtől talpig bőrben, szegecsekben, töltényhevederekben, láncokban mutatkozott a három zenész a promo fotókon illetve a magas szárú edzőcipő, a fordított keresztek illetve a szegecselt nyakkarika is ruhatáruk (image-ük) fontos részét képezték. Nyilvánvalóvá vált, hogy a banda egyre több rajongót szerzett magának, nevük egyre nagyobb lett a thrash színtéren, Tommy azonban nem kért a zenészéletből, kilépett a bandából, mivel civil életére akart koncentrálni (rendőrként dolgozik napjainkban). Mivel ekkoriban a csapat már lekötötte koncertjeit, Chris Witchhunter (R. I. P. ) ült be a dobszerkó mögé kisegítve a zenekart. (A Kreatorrel és a Rage-dzsel közösen turnéztatták meg a lemezt, amely Hell Comes To Your Town néven futott). 1987-ben két új tag, Harry Wilkens gitáros és a jazz vonalról érkezett Oliver Kaiser dobos csatlakoztak a zenekarhoz, az így kvartettre bővült banda pedig egy még technikásabb, még komplexebb irányba fordult, sőt elhagyták image-üket is.